A "Szeresd a várost, szeresd az egyházat" imakezdeményezést a városunk lelki megújulásáért hirdettük meg. Az elmúlt években rendszeresen imádkoztam, hogy Isten dicsősége töltse be a várost, hogy sokan megismerjék őt, valamint hogy ehhez nekünk, az ő népének mély bűnbánatra és megújulásra kell jutnunk. Gyakran kiáltottam, hogy "Ébredj, ébredj, szedd össze erődet, ó, ÚRnak karja! Ébredj, mint hajdanában, az ősrégi nemzedékek idején!" (Ézs. 51,9), valamint hogy "A négy égtáj felől jöjj elő, lélek, és lehelj ezekbe a megöltekbe, hogy életre keljenek!" (Ez. 37,9). Ezekből az imádságokból született a jelen imakezdeményezés. Többször felsejlett bennem, hogy bárcsak ne kellene biztonságos és kényelmes életünknek megrendülnie ahhoz, hogy Isten dicsőségét megismerjük és elismerjük.
De az Úr úgy döntött, hogy megrendíti a világ életét. A járvány nemcsak kezet mosni tanít meg bennünket, nemcsak az online technológiákban kényszerít jártasságra, hanem az imádságot is sürgetővé teszi. Nem kívánom átírni az imaanyagot, a bibliai szakaszok, az imádság felé vezető gondolatok megállnak a jelen helyzetben is. Sőt, talán súlyosabban szólalhatnak meg a járvány idején, amint bűnbánatunk is alázatosabb szívből, kiáltásunk is sokkal elemibb erővel fakadhat fel.
A gyakorlatok némelyike nem teljesíthető az eredeti elképzelés szerint. Nem szeretnék konkrét útmutatást adni, hogyan adaptálhatjuk ezeket a jelen helyzetre. Van, aki - a ma még engedélyezett szabadidős séta (szigorúan egyedül!) keretében - be tudja járni a lakókörnyezetét. Mást talán az vezet közelebb Jézus céljához, ha egyfajta böjtnek éli meg, hogy nem sétálhatunk a városban, és magára veszi ennek korlátait imádkozva a körülötte élőkért, akik nehezen bírják a bezártságot. Figyeljünk mindezekben az Úrra, és legyünk kreatívak arra, hogyan engedjük be magunkat Jézussal egyházunk és városunk valóságába!
Reménységgel és imádsággal,
Lovas András
Kommentare