Elképzelhető-e még egyszer öröm ott, ahol most sírás van? Élet ott, ahol most gyász és halál uralkodik? Ha meg tudott fordulni a helyzet - életből, bőségből, elégedettségből szomorúságba, gyászba - meg tud-e fordulni újra? Ami elromlott, ami összetört, ami elveszett - helyreállhat-e ismét? Ez a kérdés, amit Ézsaiás hallgatóinak Babilonban meg kell válaszolniuk. Hiszik-e, hihetik-e az örömhírt? Lesz-e megújulás, lesz-e új élet? Tud-e, kész-e az Úr újat kezdeni egyházunkban és városunkban?
Első nap – Ézs. 51.1-3
Kérem az Urat, hogy hallgathassak igazán rá, halljam őt úgy, ahogy ő ki szeretné magát és szándékait jelenteni nekem. Meggondolom, hogyan próbál az Úr az örömhír üzenetével eljutni a fogságban, gyászban élők szívéhez: emlékezteti őket kezdeteikre. A kőszikla, Ábrahám, a kút ürege, Sára, mint idős és meddő pár nem hordozott emberi reménységet arra, hogy élet és nép fog származni belőlük. Majd befogadom, amint a csüggedés, reménytelenség, halál képei helyett az Úr az Édeni élet képeit festi elém. Kérem, hogy higgyem; imádkozom, hogy valóság legyen. Jöjj el teremtő és megújító Lélek!
Második nap – Ézs. 51.4-6
"Figyeljetek rám…" Újból tudatosítom, hogy őt kívánom hallani, a megújulás reménységét sehonnan máshonnan nem tudom megnyerni. Meggondolom, hogy a küszöbön álló új élet alapja, hogy az Úr az, aki igéjével, igazságával, szabadításával kormányozza a népeket, uralkodik a történelem, a politika, a gazdaság felett. Milyen az az uralom, amit közöttünk munkál, hogyan kívánja, hogy a Lélek erejében eljöjjön közénk ma az ő országa? Minden kételyemmel szemben elképzelem, hogy az ő uralma annyira szilárd, biztos és valóságos, hogy ahhoz képest a föld, amelyen járok, olyan múlandó, mint a ruha, amit moly emészt; a felettem kifeszülő ég, amelyre bármikor feltekinthetek olyan bizonytalan, mint a füst, amely pillanatok alatt eloszlik. Jöjj el teremtő és megújító Lélek, kezdj újat városunkban!
Harmadik nap – Ézs. 51. 7-8
"Hallgassatok rám…" Emlékeztetem magam, hogy még mindig az Úr beszél, aki örömhírt, megújulást jelent be. Meggondolom, hogy mennyi készséget, hitet találtam eddig a szívemben arra, hogy elhiggyem, ő kész és képes újat tenni bennem, a környezetemben, a gyülekezetemben, az egyházunkban, a városunkban. Kérem, hadd legyen szívemben élő az örömhír. Hadd higgyem annyira, hadd zárjam magamba annyira, hogy mások kételkedése, hitetlensége, gyalázkodása se tudjon megingatni. Hadd szeresse általam az Úr úgy és annyira az ő népét és a városunkat, hogy ezért még a meg nem értettséget, a gúnyt, a félretételt is kész vagyok elhordozni. Jöjj el teremtő és megújító Lélek, kezdj újat!
Negyedik nap – Ézs. 51. 9-11
"Ébredj, ébredj, szedd össze erődet, ó, ÚRnak karja! Ébredj, mint hajdanában…" Ha Isten népe kiáltja az Úrnak, hogy ébredj és cselekedj úgy, mint a teremtés (a tengeri szörny legyőzése a teremtés mitikus elbeszélése) és az Egyiptomból való szabadulás alkalmával, akkor meghallotta és a szívébe zárta, hogy az Úr újat cselekszik. Beleállok hát az imádságba, és magam is kiáltom: Ébredj, Uram, ébredj! Emlékeztetem őt nagy tetteire a múltban, megvallom ígéreteit és hűségét, és kitartóan zörgetek ajtaján. Nem elégszem meg már azzal, hogy tudom, mit tett a múltban, hogy tudom, mire lenne képes a mában; azért kiáltok, hogy szálljon le, látogasson meg bennünket, láthatóan és hathatósan végezze szabadító munkáját városunkban. Jöjj el teremtő és megújító Lélek, kezdj újat!
Ötödik nap – Ézs. 51.1-11
Visszatekintek az egész hétre. Miben mozdította szívem az Úr? Hol találtam ebben reménységet, örömet, vagy éppen mikor éreztem az imádságot nehéznek, gyümölcstelennek? Megkérdezem, hogy mit szeretne nekem tanítani mindezek alapján. Hogyan akar formálni az imádság által? Azzal az igével, azzal a témával imádkozom, ahova Isten Lelke hív most: hogyan szerethetném úgy az egyházat és a várost, ahogy Jézus szereti?
Gyakorlat: Séta és imádság egy temetőben, kórházban, idős otthonban, vagy hasonló helyen. A korai keresztények húsvét hajnalban temetőben is tartottak istentiszteletet, vallást téve arról, hogy Jézus Krisztus testben támadt fel, és mi is feltámadunk. Hogyan hat a halállal, elmúlással, törékenységgel való szembesülésünk arra, ahogy az evangéliumot hisszük és éljük? Hogyan születhet élet ott, ahol most halál van? Felismeréseid fordítsd imádságba, majd rögzítsd a naplódba.
Comments