Isten népe Isten különleges alkotása. Magáénak váltotta meg, magáénak jegyezte el a szövetségben, saját magának igényli hitére és életére nézve - nem osztozik felette mással. Szereti, de féltőn szereti. Fellángol ellene haragja hűtlensége felett, mégsem bocsátja el véglegesen. Nem, hiszen népe az egész világot szem előtt tartó megváltásának eszköze. Így szeret bennünket, és így formálja bennünk is szeretetét népe iránt.
Első nap – Ef. 3.1-13
Pál bilincseket visel Jézus Krisztus evangéliumáért, azért a titokért, amelyet Isten korábban elrejtett, de kijelentett az ő idejében. Meggondolom, milyen különleges misztériuma az Úrnak, hogy "a pogányok örököstársaink, velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben is Krisztus Jézusért az evangélium által." Elképzelem, ahogy Isten ma is kinyúl azokért, akik egészen távol vannak tőle, akik egészen különböznek az ő népétől, és Krisztusban közel hozza őket. Meggondolom, hogy nincs még egy olyan közösség a világban, amelyben mindenkinek helye van Krisztus által. Lelkemben rátekintek gyülekezetemre, magam elé képzelem testvéreim, és elmélkedem azon, hogy e közösség által Isten gazdag bölcsessége lesz nyilvánvaló olyan szellemi erők és hatalmasságok előtt, amelyeket Krisztus lefegyverzett. Gyönyörködöm azon, és még inkább vágyom rá, hogy a gyülekezet élete által Krisztus titka nyilvánvaló legyen a városban.
Második nap – Ef. 3.14-19
Az apostol Isten népéért imádkozik. Megpróbálom elképzelni, milyen lenne gyülekezetem és egyházunk, ha az Úr bőségesen adná közöttünk a belső ember megerősödését. Hogyan néz ki az a gyülekezet, amelyben Krisztus gazdagon lakozik a szívekben, ahol szeretete egyre mélyebben átjár bennünket, amelyet Isten teljessége tölt be? Milyen érzéseket kelt bennem ez most Isten népével kapcsolatban? Milyen vágyakat fakaszt a szívemben? Imádkozom gyülekezetemért, egyházunkért, ahogy a Lélek vezet ebben.
Harmadik nap – Ef. 3.20-21
Az apostol Istent dicsőíti, és engem is ebbe hív. Meggondolom, micsoda erő munkálkodik bennem, bennünk az ő népében: az az erő, amellyel feltámasztotta Krisztust a halálból, az az erő, amely által Fiát mindenek felé ültette a maga jobbján (Ef. 1. 19-23). Elképzelem, mi az, amit ő megtehet és meg is szeretne tenni gyülekezetemben, egyházunkban, városunkban.
Szabadon engedem szívem vágyát, és bátran, merészen kérem őt, jelentse ki dicsőségét. Konkrét kéréseket is megfogalmazok mindezek fényében.
Negyedik nap – Ef. 5.21-33
Isten teremtésének gyönyörű beteljesedése férfi és nő egy testté létele. Arra hivatott, hogy kifejezze a Szentháromság Isten gazdag szeretetközösségét. Isten úgy beszél népével való kapcsolatáról, mint férj és hitvese között fennálló szerelemről és szövetségről. Sokszor fájdalmasan vagy haraggal szól, amikor népe paráznává, hűtlenné válik. Elképzelem, hogyan szerette Krisztus az egyházat, hogyan kívánja megtisztítani és maga elé állítani. Milyen folt, szenny teszi tisztátalanná szeretett menyasszonyát? Hogyan táplája és gondozza saját vérén megvásárolt hitvesét? Kérem, hogy amint ezen elmélkedem és imádkozom, szítsa fel bennem szeretetét gyülekezetem, egyházam iránt. Hadd lássam úgy, ahogy ő látja; hadd szeressem úgy, ahogy ő szereti.
Ötödik nap – Ef. 3, 5.21-33
Visszatekintek az egész hétre. Miben mozdította szívem az Úr? Hol találtam ebben reménységet, örömet, vagy éppen mikor éreztem az imádságot nehéznek, gyümölcstelennek? Megkérdezem, hogy mit szeretne nekem tanítani mindezek alapján. Hogyan akar formálni az imádság által? Azzal az igével, azzal a témával imádkozom, ahova Isten Lelke hív most: hogyan szerethetném úgy az egyházat, ahogy azt Jézus szereti?
Gyakorlat:
Olvass híreket, folyóiratokat egyházad életéből (p. Parokia.hu, reformatus.hu), és keresd azt, ami a gyülekezetek életében szép, ami Krisztust tükrözi. Adj ezért hálát, és legalább egy embernek mondd el az e feletti örömöd. Mindezek fényében hogyan szeretheted Isten népét jobban a városban? Felismeréseid fordítsd imádságba, majd rögzítsd a naplódba.