top of page
Keresés
Lovas András

4. HÉT – Szeresd az Egyházat! (1) Bűnvallás – Nehémiás 1., Ef. 4.25-32

Bele kell állnunk Isten népének, az egyháznak a bűneibe, bűnvallással, hiszen mindazok a mieink is. Ezen a héten, a húsvét és pünkösd közti idő közepén, bűnvallásban és megbocsátásban járulunk Isten elé. Sok keserűség, harag, megbotránkozás, panasz van bennünk - sebek, amit az egyháztól kaptunk. Testvér a testvértől, gyülekezeti tag a lelkipásztorától és viszont, lelkipásztor az egyházi vezetőktől és viszont… Kell egy "hely", ahol meggyógyulunk, hogy szeressük az egyházat, a népet, amelyet Jézus drága áron váltott meg. Amíg nem szeretjük (újra) Jézus népét Jézus szeretetével, annak minden szennye és mezítelen rútsága ellenére, nem tudunk imádkozni megújulásért.


Első nap – Nehémiás 1.1-4

Nehémiás szembesül Isten népének nyomorúságával: "Elmondták nekem, hogy azok, akik a fogság után megmaradtak, nagy bajban és gyalázatban élnek abban a tartományban, Jeruzsálem várfala pedig csupa rés, és kapui tűzben égtek el." Kérem az egyház Urát, hogy nyissa meg szemeim, és engedje látni egyházunk, gyülekezetünk bajait, gyalázatát, réseit… Tudom, hogy gyakran emlegetem ezeket panaszkodva, vagy éppen keserűn, cinikusan. Most az Úrral együtt veszem számba: hol látom a hiányokat, nyomorúságokat. Kérem az Urat, hogy szíve szerint való szomorúságot, gyászt adjon nekem népünk elesettsége felett. He megadatik, itt időzöm vele, amint Nehémiás is tette (v. 4).


Második nap – Nehémiás 1. 4-7

Emlékeztetem magam arra, hogy előző nap szomorúságot, gyászt kértem egyházunk nyomorúságai felett. Ma Nehémiással együtt belépek a bűnvallásba, magamra véve egyházunk minden bűnét, a teljes felelősséget. Látom, hajlamos vagyok mások kritizálására, a bűn önmagamon kívülre helyezésére, de látnom kell, hogy ez a Krisztus-test az enyém is, a nyomorúságai az én nyomorúságaim is, a bűnei az én bűneim is. Nehémiással imádkozom tehát: "Fordulj hozzám figyelmesen, tekints reám, és hallgasd meg szolgád imádságát, aki most éjjel-nappal imádkozik előtted a te szolgáidért, Izráel fiaiért. Vallást teszek Izráel fiainak a vétkeiről, amelyeket elkövettünk ellened. Vétkeztem én is és atyám háza népe is! Nagy gonoszságot követtünk el ellened, mert nem tartottuk meg azokat a parancsolatokat, rendelkezéseket és törvényeket, amelyeket szolgádnak, Mózesnek adtál." Kérem és engedem, hogy mindazt, ami miatt keserű és kritikus vagyok az egyházban, a Lélek leplezze le a saját szívemben, és igaz bűnbánatot munkáljon.


Harmadik nap – Ef. 4.25-32

Amikor egyházunk vétkeibe beleállok, a szívemben nem csak saját vétkeimmel, hanem sebzettségeimmel is találkozom. Látom, hogy haragom, keserűségem, másokat rágalmazó beszédem részben abból fakadt, amit ellenem elkövettek. Szomorú szívvel ismerhetem el, hogy mennyi bántás, megbotránkoztatás, visszaélés van Krisztus testében. Kérem Isten Lelkét, hogy hozza elém mindazokat, akik felé harag, neheztelés van a szívemben. Gyülekezetem, lelkipásztorom, presbiterem, egyházi elöljáróm… Amint a Lélek emlékeztet arra, ami méltánytalan és nem krisztusi volt, felidézem magam előtt a mindannyiunkért kereszten függő Krisztust. Rá nézve megbocsátok, elengedem a bűn-adósságot. Amint így bennem gyógyul Krisztus testének egysége, imádkozom mindazok lelki gyógyulásáért, akik az egyházban kaptak sebeket. Imádkozom Krisztus testének gyógyulásáért.


Negyedik nap – Nehémiás 1. 8-11

Az Úr múlhatatlan hűségére tekintek. Teljes szívemmel, teljes erőmmel tárom elé a kérésem: "Emlékezz vissza arra az ígéretre, amelyet kijelentettél a te szolgádnak, Mózesnek: Ha ti hűtlenek lesztek, én szétszélesztelek benneteket a népek közé, de ha megtértek hozzám, megtartjátok parancsolataimat, és teljesítitek azokat, akkor, ha az ég széléig űztelek is el benneteket, még ott is összeszedlek és elviszlek benneteket arra a helyre, amelyet kiválasztottam, hogy ott lakjék az én nevem. Hiszen a te szolgáid ők, és a te néped, akiket megváltottál hatalmaddal és erős kezeddel." Isten hűségében bízva reménységgel vagyok, hogy ő újra gyönyörködik abban, ahogy neve majd közöttünk lakozik.


Ötödik nap – Nehémiás 1, Ef. 4. 25-32

Visszatekintek az egész hétre. Miben mozdította szívem az Úr? Hol találtam ebben reménységet, örömet, vagy éppen mikor éreztem az imádságot nehéznek, gyümölcstelennek? Megkérdezem, hogy mit szeretne nekem tanítani mindezek alapján. Hogyan akar formálni az imádság által? Azzal az igével, azzal a témával imádkozom, ahova Isten Lelke hív most: hogyan szerethetném úgy az egyházat, ahogy azt Jézus szereti?


Gyakorlat: Vegyél részt egy olyan közösség istentiszteletén, amely egészen más, mint a tiéd, s ahol még nem voltál. Hogyan használ Isten más keresztényeket, hogy általuk szeresse a várost? Hogyan lehet áldássá ez az egészen másfajta közösség, mint a tiéd, az itt élő emberek számára? Mindezek fényében hogyan szeretheted te Isten népét jobban a városban? Felismeréseid fordítsd imádságba, majd rögzítsd a naplódba.

Comments


bottom of page