Mindkét bibliai szakasz szembesít a bűn és megtörtség jelenlétével a városban. De míg Jónásban ez ítélkező és önigazoló szívvel párosul (szemben az Úr könyörületével), Pál apostol Athénban nem "kiakad", hanem "háborog a lelke" és evangéliumot hirdet.
Első nap – Jónás 3.1-4
A zsidók számára gyűlölt Ninive, az ellenséges és istentelen város "nagy városa volt Istennek", fontos és értékes az Úrnak. Elképzelem, milyen volt ez a város, hogyan élhettek az emberek, hogyan működött a gazdaság, milyen volt a vallás, hogy Isten azt mondja, elpusztítja őket.
Milyen az a város, amely megérett az ítéletre? Milyen a mi városunk ennek a fényében? Jónás szavait fontolgatom, kóstolgatom: "Még negyven nap, és elpusztul Ninive!” Mi zajlik a szívemben, ha arra gondolok, Isten igazságos Isten, aki megítéli a bűnt a mi városunkban is? Mi van Isten szívén, amikor ítéletet hirdet? Kérem, hogy egyszerre legyen bennem erős Isten igazsága a bűnnel szemben, és Isten fájdalma, amint látja a város bűn miatt kifordult életét.
Második nap – Jónás 3.4-10
"Ninive lasokai azonban hittek Istennek…" Meggondolom, milyen lehet, amikor egy város apraja-nagyja bűnbánatot tart az Úr előtt. Hogyan nézne ki városunk, mi történne a templomokban, az utcákon, a munkahelyeken, az otthonokban, a közintézményekben, ha kiáradna a bűnbánat Lelke?
Majd imádkozom a niniveiek szavaival: "Ki tudja, talán felénk fordul és megszán az Isten, megfékezi izzó haragját, és nem veszünk el!" Imádkozom, hogy az Úr látogassa meg városunkat. Közbenjárok, hogy ajándékozza meg népét a bűnbánat kegyelmével.
Harmadik nap – Jónás 4.
Isten megszánta a bűnös várost, Jónás pedig felháborodott. Öröme telt volna abban, ahogy Isten elpusztítja népe hitetlen ellenségeit. Milyen gyakran él bennünk, Isten népében, ugyanez a lélek, amikor az istentelenséget látjuk magunk körül. Kérem az Urat, hogy vizsgálja meg a szívem: nem dühít-e engem is, hogy ő kegyelmes és irgalmas Isten, akinek türelme hosszú, szeretete nagy? Van-e bennem valami, ami tiltakozik az Úr nagylelkű, gazdag, tékozló kegyelme ellen? Bűnbánatot tartok szűkkeblűségem miatt, és kérem, hogy a szívemet egyre mélyebben formálja át Istennek az az irgalma, könyörületessége, amiről a 11. versben vall.
Negyedik nap – ApCsel. 17.16-34
Meggondolom, milyen lehetett Pál apostolnak bejárni Athén városát, mit élt át, amikor a bálványok miatt háborgott a lelke. Vajon milyen isteneket látott, és mit érzett mindezek felett az ő Istene, a názáreti Jézus Krisztus? Próbálom megérteni, hogy lelke megrendülése, felkavarodása nem az athéniak lenézése, megvetése felé mozdította, hanem kreatívvá tette abban, hogyan hirdesse nekik az evangéliumot. Kérem az Urat, mutassa meg nekem, milyen bálványokkal van tele a mi városunk. Imádkozom, hogy a szívemben az legyen, ami Jézus szívében van, amikor erre néz. Kérem, mutassa meg, hogyan képviselhetem - szólhatom és cselekedhetem - Jézus evangéliumát mindezek fényében. Kérem, hogy nyisson kapukat az evangélium hirdetésére a következő napokban.
Ötödik nap – Jón. 3-4, ApCsel. 17.16-34.
Visszatekintek az egész hétre. Miben mozdította szívem az Úr? Hol találtam ebben reménységet, örömet, vagy éppen mikor éreztem az imádságot nehéznek, gyümölcstelennek? Megkérdezem, hogy mit szeretne nekem tanítani mindezek alapján. Hogyan akar formálni az imádság által? Azzal az igével, azzal a témával imádkozom, ahova Isten Lelke hív most: hogyan szerethetném úgy a várost, ahogy azt Jézus szereti?
Gyakorlat: Látogasd meg a város egy olyan negyedét, amely egészen más, mint ahol te élsz/szolgálsz. Ez lehet gazdasági távolság (sokkal jómódúbb vagy szegényebb), de lehet kulturális is (pl. kínai negyed, cigányok által lakott rész, vagy éppen a bulinegyed késő este…). Kérd az Urat, hogy amint bejárod ezt a városrészt, látod az embereket, az otthonokat, a boltokat, az intézményeket, beszéljen veled. Kérdezd, hogy ezen a tapasztalaton keresztük mire nyitja meg a szemeidet önmagaddal, a várossal, és az ő szívével kapcsolatban. Felismeréseid fordítsd imádságba, majd rögzítsd a naplódba.